A kezdet

Sziasztok !
Sokat gondolkoztunk rajta, hogy mi is legyen az első bejegyzés. Bele lehetne vágni egyből a közepébe, híreket, megjelenéseket, ilyesmiket írni, de talán kicsit stílusosabb ha összeszedjük a blog témáját adó  műfaj eddigi (hazai) történéseit.

A kezdetek

Első bejegyzésünkben, rögtön megpróbáljuk nagyjából összefoglalni, hogy mi is a helyzet animék terén Magyarországon – ma, a közelmúltban, és még régebben. A 90’-es évek elején, kis hazánkban nem nagyon létezett más animációs film, csak a „mese”. Sokan ma is, minden, nem élő színészekkel felvett filmet, sorozatot ezzel a szóval illetnek – igen helytelenül. De a ’90-es évek közepén-második felében betört kis hazánkba a nagybetűs Nyugat, és ugyanígy a kevésbé nagybetűs Kelet is. Aki legalábbis az általános iskola padjait koptatta akkoriban, az már emlékszik az RTL Klub délutáni matinéjára, amiben először fűntek  fel japán animációs filmek, vagyis animék. Ezek az igazi klasszikusok – Dragon Ball, Sailor Moon, Grand Prix, Pálya ördögei stb… - amiket mindenki ismer, a fiatalok, a szülők sőt talán még a nagyszülők is.

Az emberek még nem is nagyon tudták, hogy mivel van dolguk, de már ekkor betört hazánkba a keleti kultúra, a fentebb említett animék, illetve egy-egy manga formájában is. Az egyes animék általában véve nagyon sikeresek voltak, minden gyerkőc, kisiskolás, fiatal ismerte őket, de például a mangákról ez már sajnos nem mondható el. Aztán egyszer csak történt egy kisebb szakadás a keleti, japán kultúra ezen szegmensének beáramlásában, amiben a legnagyobb szerepet talán a Dragon Ball körüli (amúgy nagyrészt indokolatlan, túllihegett) botrányok játszották.

Ekkor a „piacon” gyakorlatilag még mindig egyeduralkodónak számító RTL Klub kicsit átszervezte programjait, és ekkor jöttek a szombat és vasárnap délelőtti, rajzfilmekkel megtűzdelt gyerekműsorok. Ekkor indult meg az animék "második hulláma", a szintén mindenki által ismert Pokemon, Slayers, Inuyasha stb. sorozatokkal. Immár sokkal több marketinges fogást vetettek be a népszerűsítés érdekében – gondolok itt a tazookra, különféle kártyákra, játék- és plüssfigurákra, pólókra, táskákra, sapkákra, tollakra, kitűzőkre és ki tudja még mi mindenre, amiknek meg is lett a hatása. Konkrétan a célközönség, eddigre már főleg az iskolás réteg belebolondult egy-egy kedvencébe.

De mint a japán kultúra sajátosságát, az animét még mindig maximum japán rajzfilmként ismerték az emberek, az esetleg megjelenő mangákat pedig az amerikai képregényekhez hasonlóan, szintén nagy valószínűséggel képregénynek nézték. Viszont hála fejlődő társadalmunknak, a modern kommunikációs eszközöknek, a szélessávú internetnek, az elmúlt néhány évben ezen a téren is változások kezdődtek.

Az animék Magyarországi terjedését jól mutatja a Magyar Anime Társaság 2003-as megalapítása, valamint az első hazai AnimeCon ugyanebben az évben történt megrendezése, melyet az utóbbi években már sok ezer ember látogatott.

Az igazi áttörés

Összefoglalónkban a második korszak kezdetét az A+ (későbbi Animax) 2004. év végi indulása jelenti. Nagyon sok ember ekkor szerette meg igazán az animéket, és azt hiszem, hogy az A+ alapvetően meghatározta sokak animézési szokásait. 

Nagyon sokan az első sorozatokat tartják a legjobbaknak, ezek mindegyike szinkronizált volt, és olyan (azóta már szinte klasszikussá vált) animéket vetítettek, mint a Full Metal Panic, a Yu Yu Hakusho, Blue Gender, vagy éppen a méltán közkedvelt Cowboy Bebop. Számomra ez volt az A+ "arany korszaka", de ez persze relatív.

A második körben jöttek a nem annyira "tömeganimék", ilyenek voltak például a Paradise Kiss vagy a Gravitation, melyek (amellett hogy feliratosak voltak) más irányvonalat képviseltek mint az edddig tárgyalt művek, jóllehet ezek mellett azért megmaradtak a szinkronizált, szélesebb tömegeknek szánt alkotások is (pl. a Kaleido Star). Az A+ (illetve 2006 szeptembere után Animax, közben megvette a Sony Pictures) nyitott a fiatalabb generáció fele is, ennek ékes bizonyítékai a Cubix, Kukucska kalandjai, vagy éppen Parappa a rapper (ezeket mondjuk én speciel óvodásnak találom, és nem értem miért raknak 22:55-re Kukucskát, a célközönség addig úgysem marad fenn, 12 éven felül pedig nemhiszem hogy sokakat érdekel ...).

Az Animax-es arculatváltás fő hozadéka, hogy a Sony-nak hála immár drágább, "befutott" animék is helyet kapnak a csatornán, gondoljunk csak a Death Note-ra, a Bleach-re, vagy a Hellsingre. Persze sokan csak legyintenek, hogy ááá, már száz éve letöltöttem, de azért az emberek elég nagy része itt láthatja először ezeket (a valóban remek) sorozatokat.

Hogy teljes legyen a kép, meg kell még említenünk, hogy több csatorna is műsorára tűzött animéket, így például a Nickelodeonon az Avatart, míg az MTV-n a (Ghost in the Shell) Stand Alone Complex-et követhetjük nyomon, néha még több adón is találkozhatunk japán rajzfilmekkel. Összességében azt hiszem az A+ / Animax (és kisebb mértékben a többi animét vetítő csatorna) szerepének fontossága eltagadhatatlan az animék Magyarországi terjesztésében, és az évek során mindenki találhatott magának olyan stílust/művet, ami megfelel az ízlésének. 

Napjainkban

Napjaink animézési szokásait immár az internet térhódítása is nagyban befolyásolja, nagy közösség épül erre a témára (Addicts, Aoianime, etc). Neten találunk magunknak animéket, elolvassuk más mit írt róla, letöltjük, megnézzük, mi is véleményezzük, és így tovább. Óriási népszerűségnek örvendenek a Naruto, Bleach, Fate/stay night és a többiek, valamint a művészibb, kicsit elvontabb stílus is sok hívet szerzett magának (pl Ergo Proxy, Kara no Kyoukai). A Miyazaki-féle anime-klasszikusoknak is nagyon sok rajongója van (teljes joggal), néha még a nagy tévéadók is műsorukra tűzik a mester egy-egy művét.

Végülis elmondható, hogy minden eddiginél több embert vonz a japán kultúra, nyelv, az anime és a manga. Kis hazánkban működik egy anime csatorna, több magazin (Mondo, AnimeStars), a mangák már nem hiányozhatnak a legtöbb nagy könyvesbolt kínálatából, a net tele van ilyen témájú honlapokkal,fórumokkal, évente többször megrendezésre kerül az AnimeCon, az AMV-k (Anime Music Video) is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek.

Nemsokára talán sikerül lerombolni a műfajjal kapcsolatban élő sztereotípiákat, a nagyfejű, agresszív, gyerekekre és úgy általában mindenkire káros rajzfilmhősök (valljuk be) hülye mítoszát. Talán sikerül megérte(t)ni, hogy az anime nem egy klasszikus gyerekmese, inkább az idősebb rétegeket célozza meg, (az Animaxon a műsorok legnagyobb része 12-es besorolású) és nem mondjuk a Mézga családhoz (amit én személy szerint nagyon szeretek) kell hasonlítani őket. Sokan nem értik meg, nem akarják megérteni, hogy mondjuk egy Elfen Lied, melyben szakadnak a végtagok és minden második szereplő meztelen, nem estimesének készült. Mint minden műfajban, itt is nagyon nagy a szórás, a teljesen gyerekeknek való Csizmás Kandúrtól a véres/hentelős/gyilkolós Berserkig terjed a skála. De ez várhatóan tudatosul az emberekben a közeljövő folyamán.

Azt hiszem ezek után senkinek se nagyon kell bizonygatni, hogy az anime-jelenség mostanra megkerülhetetlenné vált.